Élet tinikkel: elkényeztetés

Te is elgondolkoztál már azon, hogy gyermekeink újdonságokkal való elkényeztetése talán saját gyermekkorunkban tapasztalt hiányérzetünkből fakad?

Valószínűleg minden szülő rácsodálkozik arra, hogy a gyermekek milyen hosszú ideig képesek elszórakoztatni magukat valami olyan egyszerű dologgal, mint például egy kartondoboz, egy edény vagy egy mérőkanál. Mégis, miért érezzük úgy, hogy annyi játékot kell vásárolnunk nekik, hogy nem is lesz idejük játszani velük, mielőtt kinőnek belőlük. Ha egy kis időt szánunk arra, hogy átgondoljuk kényszerünket az állandó játék- és ruhavásárlás terén, hogy olyan ételekkel kényeztessük őket, amelyek nem is jó nekik, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy megpróbáljuk kompenzálni saját múltunkból eredő érzéseinket, esetleges fájdalmainkat. Ha úgy érzed, hogy anyagi javakkal szeretnéd elkényeztetni gyermekedet, szánj rá egy pillanatot rá és nézd meg, hogy tudod-e, honnan ered a motivációd.

Előfordulhat, hogy olyan dolgokkal árasztjuk el gyermekeinket, amellyel olyan bőségérzését keltünk bennük, ami hiányzott saját gyermekkorunkból, vagy abból a tudatlan "önző" megfontolásból, hogy elnyerjük csemetéink tetszését. Mindkét motívum általában öntudatlan, és a saját neveltetésünkből vagy akár felnőtt életünkből eredő megoldatlan problémánkból fakad. Ezek a feloldatlan érzések természetesen akkor jönnek elő, amikor szülői szerepben találjuk magunkat, sőt leginkább amikor gyermekünk eléri a kamaszkort és ezeknek egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít. Ha elkényezteted a kisfiadat/kislányodat, az nem szünteti meg a benned lévő kellemetlen érzést. Erre csak az érzelmi problémáid felismerése és azok feldolgozása képes. Gyermekeinknek valóban szükségük van rá, hogy biztosítsuk számukra a biztonság- szabadság és a szeretet érzését, amiből soha nem lehet túl sok. Ha ezt jól tudjuk csinálni, akkor nem kell az anyagi javaknak a középpontba kerülnie.

Mindannyian szeretnénk jó és boldog életet biztosítani utódainknak és a legtöbben legbelül tudjuk is, hogy a tárgyi javak ebben nagyon csekély szerepet játszanak. Megzavarjuk gyermekeinket, amikor boldoggá akarjuk tenni őket azzal, hogy "dolgokat vásárolunk" nekik. Amikor ezt tesszük, azzal arra utalunk, hogy a boldogság inkább játékok és finomságok formájában jelentkezik, nem pedig annak örömében, hogy élünk, szeretettel, minőségi idővel vesszük őket körül és együtt, szabadon fedezhetjük fel a világot.